50/1999. (XI.3.) EüM rendelet

Magazinunk első számában idéztük az 50/1999. EüM rendeletet, amely a képernyős munkahely kialakításának minimális követelményeit foglalja össze. E rendelet legfőbb erénye maga a léte, hogy legalább van valami támpont, ami még ha igen alacsonyan is, de meghúzza a munkára már elfogadható és elfogadhatatlan műszaki színvonalú irodaszékek között a határvonalat. A rendelet hátránya, hogy már kiadásakor sem számított előremutatónak, igaz, az internetes boom, és avval a számítógépek tömeges elterjedése és az átlagos ülésidő jelentős növekedése az ezt követő években történt.

Érdekessége, hogy a billentyűzetre ugyanúgy 4 mondást tesz, mint ahogyan a munkaszékre is, sőt, ez utóbbi 4 kitétel közül igazából csak 3 vonatkozik a székre. Íme, bemutatjuk magát a rendeletet. És reméljük, már nem sokáig marad érvényben e meghaladott tartalommal, hanem – az ülőmunkát végző milliók érdekében – rövidesen felülírásra kerül!

50/1999. (XI.3.)EüM rendelet
1. BERENDEZÉSEK

1.1. Általános rendelkezés

A képernyős berendezést úgy kell kialakítani, üzembe helyezni, illetve üzemben tartani, hogy rendeltetésszerű használat esetén ne jelentsen egészségi kockázatot vagy balesetveszélyt a munkavállalók számára.

1.2. Képernyő

a) A képernyőn megjelenő jelek jól definiáltak és világos formájúak, megfelelő méretűek legyenek, a jelek és a sorok közötti megfelelő térközzel.

b) A képernyőn megjelenő kép legyen stabil, villódzásnak vagy az instabilitás más formájának nem szabad előfordulnia.

c) A fényesség, illetve a jelek és a háttér közötti kontraszt legyen a használó által könnyen állítható és a környezeti feltételekhez könnyen hozzáigazítható.

d) A képernyő a használó igényeinek megfelelően legyen könnyen és szabadon elfordítható, dönthető. e) Biztosítani kell külön monitorpolc vagy állítható asztal használatát.

f) A képernyő legyen mentes olyan tükröződéstől és fényvisszaverődéstől, amely a használónak kényelmetlenséget, látási nehézséget okozhat.

1.3. Billentyűzet

a) A billentyűzet legyen dönthető és a monitortól különálló annak érdekében, hogy a használó kényelmes munkatesttartást vehessen fel, karja és keze ne fáradjon el.

b) A billentyűzet előtt legyen elég hely ahhoz, hogy a számítógép-kezelő kezét és csuklóját megtámaszthassa.

c) A billentyűzet felszíne legyen fénytelen, a fényvisszaverődés elkerülése érdekében.

d) A billentyűkön lévő jelek egymástól könnyen megkülönböztethetőek és a munkahelyzetből jól olvashatóak legyenek.

1.4. Munkaasztal vagy munkafelület

a) A munkaasztal vagy munkafelület legyen olyan nem fényvisszaverő felületű és nagyságú, hogy biztosítsa a monitor, a billentyűzet, az iratok és a csatlakozó eszközök rugalmas elrendezését.

b) A laptartó legyen állítható, és a használó számára kényelmes olvashatóságot biztosító helyzetben rögzíthető.

1.5. Munkaszék

a) A munkaszék legyen stabil, továbbá biztosítsa a használó könnyű, szabad mozgását és kényelmes testhelyzetét.

b) A szék magassága legyen könnyen állítható.

c) A szék támlája legyen magasságában állítható és dönthető.

d) Igény esetén lábtámaszt vagy saroktámaszt kell biztosítani.

Megosztás:

Ezek is érdekelhetnek

2018.03.08.

Egy izgalmas magyar találmány rövid bemutatása Ahogy környezetünk, szokásaink, napirendünk, megoldandó feladataink is folyamatosan változnak, testünk és a komfortigényünk is napról napra..

2018.10.11.

A kartámasz vagy karfa a kéz alátámasztására szolgál ülés közben. Sajnos nem minden karfa alkalmas arra, hogy felkeléskor, illetve leüléskor rátámaszkodjunk, illetve..

2018.09.17.

Azt már mindannyian tudjuk, hogy az irodai munkavégzéshez mennyire fontos a megfelelő forgószék, de mi a helyzet a gyerekekkel? A diákok, legyenek..

2018.11.09.

A lábtartó a lábak megfelelő alátámasztását, és az által az ülés közben a testre ható nyomás csökkentését szolgálja. Különösen akkor lehet fontos..

2016.01.13.

A naphosszanti egy helyben ülést, más modern vívmányaik mellett, a legújabbkori emberek találták föl néhány évtizede. De már bánják. Sőt, néhányan közülük..

2016.02.16.

„A tökéletesség valamennyi részlet tökéletes összhangja, amikor semmit sem lehet hozzátenni vagy elvenni anélkül, hogy az egész ne károsodjék.” – Leon Battista..